Nemcsak varrás....hm; legyen, ne legyen?

Tudod, sokat gondolkoztam azon, hogy ez a blog legyen-e csupán varrósblog, ahogy eredetileg terveztem?! Mert hát bevallom, ha én egy varrós blogban kerestem  eddig valamit, és mindenféle egyéb "ügyek" voltak ott láthatóak, az kicsit felmérgesített, mert én nem az egyéb "személyes történésekért" nyitottam meg azt az oldalt. És bosszankodtam, amikor egy-egy szabásmintáért hosszasan böngésznem kellett a bejegyzéseket. Aztán lám, én is erre készülök, "egyéb ügyeket" is készülök becsempészni ide. Mindenfélét. Ha kézműves keresgetőimet ez zavarni fogja, választhatnak. Vagy böngészgetnek így is, vagy odébbállnak. Hiszen szabadságot kaptunk mindenre:-)


   Szóval, nemrégen, képzeld el, elmentem egy Szentlélek Szemináriumra, vagy életmegújító lelkigyakorlatra. Mert úgy éreztem kezdtem kicsit besokallni mindenfélétől, de leginkább az "életmindennapjainak" nevezett dologtól.Azt mondják mások, az élet úgy jó, ha zajlik, de én mikor kezdenek a feladatok, gondok, problémák és a hullámok átcsapdosni a fejem felett, szóval én olyankor azt gondolom ( még mielőtt kezdeném úgy érezni, hogy tuti, hogy mostmáraztánbiztosanmegbolondulok), hogy szeretnék kilépni ebből az egészből (nem tudom te éreztél-e már hasonlót?!), és nem fogom hagyni, hogy alágyűrjenek a gondok-bajok, szeretnék egy kicsit felülemelkedni az egészen, és kicsit messzebbről nézni a dolgokat.
Ez tapasztalataim szerint mindig, mindenféle bajok-gondok, hullámátcsapdosások közepette segíteni szokott.
Egyszóval most is eljutottam arra a pontra, hogy mosmáraztánelég!!!!!, emelkedni kell felül, és változtatni kell sokmindenen az életemben, természetesen leginkább magamban. Képzeld, imádkoztam is ezért, hogy történjen valami, mert már kezd elegem lenni, és akkor jött egy hívás a kedves-drága Ferences Szegénygondozó Nővérektől, hogy náluk most indul egy ilyen lelkigyakorlat, nincs-e kedvem elmenni rá? Ráadásul Kemenes Gábor atya tartja ( vele utaztam már 2x is Medjugorjéba), és nagyon-nagyon jó volt mindkét út.
Így hát elmentem erre az életmegújító lelkigyakorlatra, ami már most 5 hete tart, és ott az egyik héten volt egy feladat; miszerint írjunk levelet Jézusnak. Ezt először kicsit furrcsállottam, hiszen Jézus úgy is azonnal tudja a gondolataimat, sőt már akkor tudta, mielőtt ki,-meg-vagy elgondoltam volna; dehát ez a feladat, hát ez a feladat; így nekiültem.
És képzeld nagyon jó érzés és tapasztalat lett az egész!!
 Rájöttem, hogy ez a levélírás, ez is egyfajta imaforma, ami nekem - hogy ígymondjam- nagyon "bejön".
Olyan dolgokat és úgy tudtam megfogalmazni, hogy azt éreztem ( amit persze másoktól, legfőképpen papoktól már sokszor hallottam), Jézus tényleg a barátom is, és jó volt a barátomnak levelet írni.Kimaradtak a "beszélgetésből" az évek hosszú során rámrakódott felesleges malasztos szófordulatok, csak egy őszinte beszélgetés maradt, sallangok, mű dolgok nélkül.
Ennek az élménynek a hatátására el is döntöttem "magam":-), vettem egy kis füzetet, és elhatároztam, hogy ezentúl mindennap írok Jézusnak egy levelet.Így fogunk "beszélgetni" eztán egymással.


És ennek kapcsán a másik elhatározás is megérkezett, a blogom is hasonlóan fog alakulni, mert hiszen egy blog mindig az adott emberről szól. És én pedig nem csak a "varrásaim" vagyok, hanem sokminden egyéb az életemből. És ha már a kicseimről van szó, nemcsak az alkotásaim az én kincseim, hanem sok-sok más egyéb is.

Jézus arca a torinói leplen

Szeretettel:

               Csepke:-)